HORTIG REZSÕ családi gazdasága.
Ahogy történt:
Építõipari vállalkozóként dolgoztam Budapesten. Sok tárgyalás, szervezés, beszerzés nyugtalanított éjjel-nappal. Aztán jött a „nem tudom kifizetni” idõszak. Ilyenkor mindig azt mondtam:” - Elmegyek inkább vidékre disznót tartani!”
Éltünk, dolgoztunk és közben jöttek az élelmiszerbotrányok. Amit csak lehetett megtettük, hogy elkerüljük a szennyezett élelmiszereket. Házilag sütöttük a kenyeret, nem vettünk „csak melegíteni kell” ételeket, hanem otthon fõztünk, próbáltunk tanyasi alapanyagokat beszerezni.
Egyre inkább vidékre vágytunk. Eljött a tájékozódás-ismeretszerzés-tanyakeresés idõszaka. És mintha az égiek is segítettek volna.
Megtaláltuk azt az embert,(Kiss Ferenc Kõrösladány) akitõl megtanulhattuk a sajtkészítés alapjait, de sokkal többet kaptunk tõle.
Megtaláltuk azt az embert,(Kiss Ferenc Kõrösladány) akitõl megtanulhattuk a sajtkészítés alapjait, de sokkal többet kaptunk tõle.
2008 szeptemberében megtaláltuk a tanyát és költöztünk is. Megtaláltuk a teheneket, kecskéket és egyéb – tanyára való – állatainkat.
Megtaláltuk Lajosmizsén az új barátokat-segítõket.
Megépítettük, kialakítottuk az állatok lakhelyét, a fejõállást, a sajtkonyhát. És elkezdtünk dolgozni.
Megépítettük, kialakítottuk az állatok lakhelyét, a fejõállást, a sajtkonyhát. És elkezdtünk dolgozni.
Jó étvágyat kívánunk, egészségünkre!
